MARBEN

Konkrét lapcímeket vizsgálva azt is láthatjuk, hogy a Népszabadságot pl. a netezők 11,9%-a olvassa valamilyen, és 6%-uk napi gyakorisággal szemben a soha nem netezők 6,9, illetve 3,3%-ával, vagyis a Népszabadság kb. kétszer akkora olvasottsággal bír a „netpolgárok”, mint a soha nem netezők táborán belül. A HVG-t a netezők 19,1%-a, míg a nem netezők 4%-a szokta olvasni, de a National Geographic (és a Geo, a Cosmo, a Joy, a CKM, az FHM, a Haszon, stb.), olvasók aránya is közel 5-ször akkora a netezők, mint a nem netezők körében!

Ráadásul nem csak arányaiban, hanem abszolút számban is több a netezők között pl. a Népszabadság- (és a Magyar Nemzet-, a HVG-, stb.) olvasó, mint a nem netezők között, még annak ellenére is, hogy a soha nem netezők tábora (jelenleg) egymillió fővel népesebb a legalább hetente netezőkénél (3,9 vs. 2,9 millió fő).

Tehát valóban léteznek lapok és lapcsoportok, amelyeknél erősebbnek tűnik az internetezők „elszakadása”, ugyanakkor jóval több az olyan, ahol ez nem így van. A kutatási adatok szerint a nyomtatott lapok olvasóinak aránya nem hogy nem alacsonyabb, hanem éppen ellenkezőleg jóval magasabb a netezők között, mint a nem internetezők körében!

Vagyis az internetezés és a lapolvasás között pozitív korreláció van, ez pedig azért nem meglepő, mert az internet nem helyettesíti, hanem kiegészíti a nyomtatott lapok olvasását. Lehet, hogy ez elsősorban szocio-demográfiai okokkal magyarázható, hiszen a netezők és a lapolvasók között eleve jóval magasabb az iskolázottabbak, a nagyobb vásárlóerővel rendelkezők, stb. aránya, mint a nem olvasók és a nem netezők között, de ettől még olyan tény marad, ami tökéletesen ellentmond az NRC ténymegállapításából csőlátással levont következtetéseknek. A lapolvasók és az internetezők esetében egyaránt a tájékozottság iránti igény a meghatározó, nem pedig a közvetítő eszköz.

Elenyésző lehet azoknak a száma, akik valóban felhagytak a nyomtatott lapok olvasásával. Ennél már valószínűleg népesebb azok (fiatalok) tábora, akik eleve úgy szocializálódtak, hogy bizonyos információkat elsősorban az internetről szereznek be, és jóval kevesebb (de legalább is más) nyomtatott lapot olvasnak, mint az idősebb generációk. Olyan viszont még köztük sincs nagyon, aki semmiféle nyomtatott lapot nem olvas.

Mindig körültekintően kell bánni az adatsorok értelmezésével, mert nem biztos, hogy tudjuk, van-e, illetve mi az összefüggés ezek között. Legtöbbször van egy harmadik adatsor, ami jobban összefügg az előzőekkel. Ha az összefüggéseket keressük és nem környezetükből kiszakítva vizsgáljuk a folyamatokat, hamar észrevesszük, hogy valójában szó sincs a lapolvasók számának csökkenéséről, s hogy az internetezővé válás sem jelent automatikusan szakítást a nyomtatott lapokkal.

A lapolvasó nem vész el, csak átalakul. Mindannyian multimédia-fogyasztók vagyunk, hiszen a lapok olvasása mellett majdnem mindenki néz tv-t, hallgat rádiót, csak mindezek mellett ma már egyre többen interneteznek is.

Nemrégiben megjelent egy elemzés az NRC honlapján, melynek első mondata szerint: „Az internetezők több mint fele legalább egy napilapot rendszeresen olvas.”

Ebből aligha következik, hogy „az internetezők fele szakított a sajtóval”, vagy hogy „semmilyen nyomtatott lapot nem olvas a magyar internetezők fele.” Pedig szó szerint idéztem az elemzés különböző interpretációit.

Tudjuk, hogy az internetezők 97%-a (míg a nem netezőknek csupán 93%-a) szokott olvasni több-kevesebb rendszerességgel valamilyen – a Nemzeti Média Analízisben mért – nyomtatott lapot. Vagyis a netezők legfeljebb 3%-ára lehetne igaz, hogy tényleg nem olvas nyomtatott lapokat.

A fenti értelmezések egyrészt elnagyoltak, mert elfelejtik hozzátenni, hogy az NRC megállapításában csak a napilap-olvasókról, ezen belül is csak a rendszeres napilap-olvasókról volt szó. De nagyobb probléma az a hamis üzenet, amelyet közvetítenek, miszerint az internetezők végképp „leszámolnának” a nyomtatott lapok olvasásával.

A Médiaanalízisben vizsgált 24 lapcsoport közül 20-at nagyobb arányban olvasnak a (15-69 év közötti legalább hetente) internetezők, mint a nem internetezők.

A kutatásban mért 3 országos közéleti napilap (Népszabadság, M. Nemzet, Népszava) valamelyikét az internetezők 36%-a, míg a nem netezőknek csupán 22%-a szokta olvasni több-kevesebb rendszerességgel. A gazdasági, pénzügyi lapokat a netezők 23,1%-a, míg a nem netezőknek csupán 6,4%-a szokta olvasni. A férfi és a női életmód magazinokat kb. minden negyedik, ötödik netező, míg csupán minden 13. nem internetező szokta olvasni, de a lakberendezési, az autós, vagy éppen a közéleti magazinok olvasói is több mint kétszer olyan nagy arányban vannak a netezők, mint a nem netezők körében. Csupán az ingyenes hirdetési újságok, a bulvár illetve megyei napilapok, valamint a napilapmellékletként terjesztett tv-magazinok és az ún. „egészségmegőrző lapok” olvasottsága nem magasabb az internetezők között a nem netezőkhöz képest.

Folyt. köv.

Jóformán nem telik el nap, hogy ne olvasnánk az internetezők számának növekedéséről, illetve a nyomtatott lapok példány-, és olvasószámának csökkenéséről. Ha ezeket egymás mellé tesszük, már nem is lepődünk meg az olyan hangzatos megállapításokon, hogy „az internetezők fele szakított a nyomtatott sajtóval”, vagy „semmilyen nyomtatott lapot nem olvas a magyar internetezők fele”, vagy „egyre több lapolvasó megy át a netre”.

De vajon mi az igazság? Tényleg internetezők tömegei hagynak fel a nyomtatott lapok olvasásával? Egyáltalán igaz, hogy csökken a lapolvasók száma? S ha csökken is (egyes lapok) olvasottsága, ez csakis az internet elterjedésével magyarázható?

Ha mindez igaz volna, akkor azt kellene látnunk, hogy a netezők között jóval alacsonyabb a nyomtatott lapokat olvasók aránya, hiszen a felük már „felhagyott a nyomtatott lapok olvasásával”. De nem ezt látjuk. Még azt is látnunk kellene, hogy ma Magyarországon kevesebb lapot adnak ki és el, és hogy kevesebb a lapolvasó, mint 5-10 évvel ezelőtt. De ez sem így van. 

A médiafogyasztási szokásokat tehát nem egy tényező befolyásolja. De nézzük a többi kérdést, és fókuszáljunk az internetezők lapolvasási (vagy elhagyási?) szokásaira.

Folyt. köv.

Az internetezés fővárosi dominanciájából mindössze annyi igaz, hogy valóban itt a legnagyobb az internet-használók aránya, de a vidéki városok lemaradása nem jelentős. Míg a budapestiek közel 49%-a, addig a megyeszékhelyen élők 46,5%-a internetezik, de a kisebb városok lakosai is közel 40%-os arányban csatlakoznak a világhálóra.

Megállapítható, hogy a budapesti netezők aránya 8 év alatt 29%-ról 23% alá csökkent, valamint érdekesség, hogy a legkisebb (5-10 ezer fős) településeken 45-ről 300 ezer főre nőtt az internetezők száma. Ma a nagyvárosokban éppen minden 2., az 5-20 ezres lélekszámúakban minden 3., a falvakban pedig minden 4. ember internetezik.

Végezetül egy-két adat a HVG-olvasókkal kapcsolatban: 2000-ben a HVG-olvasók 28%-a, ma már 79%-a szokott internetezni. Ha igaz lenne, hogy a netezés egy az egyben „kiváltja” a lapolvasást, akkor a HVG olvasótáborának mindössze 20%-nyi – nem netező – részét tudta volna megtartani és mára egy 100 ezres olvasottságú hetilap lenne… De szerencsére még mindig 400 ezres. De ez már átvezet egy másik témára...

Sokáig szinte alaptétel volt az is, hogy az internet a mellett, hogy elsősorban a „férfiaké”, ezen kívül (és belül) elsősorban a fiataloké. Tény, hogy az ezredforduló tájékán az internetezők 2/3-a még a 30., 38%-uk pedig még a 20. életévét sem töltötte be! Az online média tehát valóban egyértelműen a fiatalabb generációkat tudta leghamarabb magához vonzani. A 40 év feletti netezők száma 8 év alatt több mint 8-szorosára nőtt, miközben a legfiatalabb, tehát a 15-19 év közötti internetezőké „csupán” 2-szeresére, így az előbbiek aránya – persze igen alacsony bázisról – 1/5-ről 2/3-osra nőtt, míg utóbbiaké 38%-ról 18%-ra esett vissza.

Bár az idősebbek közül egyre többen (és gyakrabban) csatlakoznak a világhálóra, itt még bőven van növekedési potenciál. Ezt mutatja az egyes korcsoportokon belüli internet-penetráció mértéke is. Míg a 15-19 évesek 78%-a, addig a 30-34 évesek 47%-a, az 50-54 évesek 34%-a, a 60-64 év közöttieknek pedig mindössze 15%-a internetezik.

Érdekes megnézni az internetezés és a gazdasági aktivitás közötti összefüggéseket, hiszen itt is elég komoly különbségek mutatkoznak, illetve jelentős változások következtek be az elmúlt 8 év során. 2000 környékén a hazai internetezők gyakorlatilag vagy aktív dolgozók, vagy tanulók voltak (46, illetve 48%). Ugyan még ma is ez a két csoport a domináns, jelentősen megnőtt az ún. inaktívak internetezési kedve is. Míg a tanuló internetezők száma „csupán” 2 és félszeresére, a gyesen lévő, a háztartásbeli és a netező munkanélküliek száma 9-12-szeresére, sőt a netező nyugdíjasoké 25-szörösére (8-ról 210 ezer főre) nőtt. A tanuló netezők részaránya így 48%-ról 25%-ra csökkent, miközben a dolgozóké 46%-ról 60%-ra, az inaktívaké pedig 5,5%-ról 15%-ra nőtt.
 

Így is jelentősek az internet-penetrációbeli különbségek az egyes csoportok között, hiszen a tanulóknak már 85%-a, míg a dolgozóknak 52%-a, a GYES-en, GYED-en lévők 39%-a internetezik. Talán meglepő, de még a munkanélkülieknek is több mint 1/5-e internetezik – egy részük talán éppen állást keres online… Még a háztartásbelieknek is közel 20%-a, de a nyugdíjasoknak még mindig csak 6,5%-a netezik legalább havi rendszerességgel. Természetesen az utóbbiak által látogatott weboldalak is mások, illetve a netezés gyakorisága is jelentősen eltér a fiatalokétól, de ez már egy külön tanulmány része is lehetne.

Folyt. köv.

Rengeteg számadat jelenik meg a hazai internetezők számáról és összetételéről, mégis – vagy talán éppen e miatt – totális káosz uralkodik egyes fejekben, és már senki sem tudja, mi igaz és mi nem. Például sokakban rögzült az a – valaha igaz – „axióma”, hogy a magyar netezők közel kétharmada férfi, vagy, hogy a 60 év felettiek egyáltalán nem interneteznek, vagy, hogy az internetezés elsősorban a fővárosban dívik, míg vidéken alig lehet hozzáférni a hálóhoz, stb.

Az internetezés hazai megjelenése és széles körben történő elterjedésének kezdete óta már jó évtized is eltelt, ezért talán érdemes most egy kicsit visszapillantani, és megnézni a számok tükrében, hogy honnan és hová jutott el, és hogy milyen is valójában a hazai internetező társadalom?

Az ezredforduló környékén a netezők 57%-a volt férfi, tehát valóban jelentősen felülreprezentáltak voltak a nőkhöz képest, különösen, ha figyelembe vesszük a felnőtt társadalomban meglévő kb. félmilliós nőtöbbletet. Mostanra azonban a nők „utolérték” férfi társaikat, az legalább is elmondható, hogy a netező férfiak illetve nők tábora nagyjából egyaránt 1,6-1,6 milliósra tehető (ma, 2008 június-júliusában már nyilván inkább 1,7-1,7 millió, ha nem több).

Érdekes, hogy a férfiak között a netezők aránya 7 év alatt a kezdeti 10%-ról – majdhogynem lineárisan – 31%-ra nőtt, majd 2008-ban hirtelen 40,5%-ra ugrott, míg a nők között 7 év alatt 6,5%-ról 26%-ra, majd 2008-ban ugyancsak hirtelen 35%-ra ugrott!

Folyt. köv.

Off - hálás köszönetem azoknak, akik ide offolnak!