Konkrét lapcímeket vizsgálva azt is láthatjuk, hogy a Népszabadságot pl. a netezők 11,9%-a olvassa valamilyen, és 6%-uk napi gyakorisággal szemben a soha nem netezők 6,9, illetve 3,3%-ával, vagyis a Népszabadság kb. kétszer akkora olvasottsággal bír a „netpolgárok”, mint a soha nem netezők táborán belül. A HVG-t a netezők 19,1%-a, míg a nem netezők 4%-a szokta olvasni, de a National Geographic (és a Geo, a Cosmo, a Joy, a CKM, az FHM, a Haszon, stb.), olvasók aránya is közel 5-ször akkora a netezők, mint a nem netezők körében!
Ráadásul nem csak arányaiban, hanem abszolút számban is több a netezők között pl. a Népszabadság- (és a Magyar Nemzet-, a HVG-, stb.) olvasó, mint a nem netezők között, még annak ellenére is, hogy a soha nem netezők tábora (jelenleg) egymillió fővel népesebb a legalább hetente netezőkénél (3,9 vs. 2,9 millió fő).
Tehát valóban léteznek lapok és lapcsoportok, amelyeknél erősebbnek tűnik az internetezők „elszakadása”, ugyanakkor jóval több az olyan, ahol ez nem így van. A kutatási adatok szerint a nyomtatott lapok olvasóinak aránya nem hogy nem alacsonyabb, hanem éppen ellenkezőleg jóval magasabb a netezők között, mint a nem internetezők körében!
Vagyis az internetezés és a lapolvasás között pozitív korreláció van, ez pedig azért nem meglepő, mert az internet nem helyettesíti, hanem kiegészíti a nyomtatott lapok olvasását. Lehet, hogy ez elsősorban szocio-demográfiai okokkal magyarázható, hiszen a netezők és a lapolvasók között eleve jóval magasabb az iskolázottabbak, a nagyobb vásárlóerővel rendelkezők, stb. aránya, mint a nem olvasók és a nem netezők között, de ettől még olyan tény marad, ami tökéletesen ellentmond az NRC ténymegállapításából csőlátással levont következtetéseknek. A lapolvasók és az internetezők esetében egyaránt a tájékozottság iránti igény a meghatározó, nem pedig a közvetítő eszköz.
Elenyésző lehet azoknak a száma, akik valóban felhagytak a nyomtatott lapok olvasásával. Ennél már valószínűleg népesebb azok (fiatalok) tábora, akik eleve úgy szocializálódtak, hogy bizonyos információkat elsősorban az internetről szereznek be, és jóval kevesebb (de legalább is más) nyomtatott lapot olvasnak, mint az idősebb generációk. Olyan viszont még köztük sincs nagyon, aki semmiféle nyomtatott lapot nem olvas.
Mindig körültekintően kell bánni az adatsorok értelmezésével, mert nem biztos, hogy tudjuk, van-e, illetve mi az összefüggés ezek között. Legtöbbször van egy harmadik adatsor, ami jobban összefügg az előzőekkel. Ha az összefüggéseket keressük és nem környezetükből kiszakítva vizsgáljuk a folyamatokat, hamar észrevesszük, hogy valójában szó sincs a lapolvasók számának csökkenéséről, s hogy az internetezővé válás sem jelent automatikusan szakítást a nyomtatott lapokkal.
A lapolvasó nem vész el, csak átalakul. Mindannyian multimédia-fogyasztók vagyunk, hiszen a lapok olvasása mellett majdnem mindenki néz tv-t, hallgat rádiót, csak mindezek mellett ma már egyre többen interneteznek is.
