Nemrégiben megjelent egy elemzés az NRC honlapján, melynek első mondata szerint: „Az internetezők több mint fele legalább egy napilapot rendszeresen olvas.”
Ebből aligha következik, hogy „az internetezők fele szakított a sajtóval”, vagy hogy „semmilyen nyomtatott lapot nem olvas a magyar internetezők fele.” Pedig szó szerint idéztem az elemzés különböző interpretációit.
Tudjuk, hogy az internetezők 97%-a (míg a nem netezőknek csupán 93%-a) szokott olvasni több-kevesebb rendszerességgel valamilyen – a Nemzeti Média Analízisben mért – nyomtatott lapot. Vagyis a netezők legfeljebb 3%-ára lehetne igaz, hogy tényleg nem olvas nyomtatott lapokat.
A fenti értelmezések egyrészt elnagyoltak, mert elfelejtik hozzátenni, hogy az NRC megállapításában csak a napilap-olvasókról, ezen belül is csak a rendszeres napilap-olvasókról volt szó. De nagyobb probléma az a hamis üzenet, amelyet közvetítenek, miszerint az internetezők végképp „leszámolnának” a nyomtatott lapok olvasásával.
A Médiaanalízisben vizsgált 24 lapcsoport közül 20-at nagyobb arányban olvasnak a (15-69 év közötti legalább hetente) internetezők, mint a nem internetezők.
A kutatásban mért 3 országos közéleti napilap (Népszabadság, M. Nemzet, Népszava) valamelyikét az internetezők 36%-a, míg a nem netezőknek csupán 22%-a szokta olvasni több-kevesebb rendszerességgel. A gazdasági, pénzügyi lapokat a netezők 23,1%-a, míg a nem netezőknek csupán 6,4%-a szokta olvasni. A férfi és a női életmód magazinokat kb. minden negyedik, ötödik netező, míg csupán minden 13. nem internetező szokta olvasni, de a lakberendezési, az autós, vagy éppen a közéleti magazinok olvasói is több mint kétszer olyan nagy arányban vannak a netezők, mint a nem netezők körében. Csupán az ingyenes hirdetési újságok, a bulvár illetve megyei napilapok, valamint a napilapmellékletként terjesztett tv-magazinok és az ún. „egészségmegőrző lapok” olvasottsága nem magasabb az internetezők között a nem netezőkhöz képest.
